Anetta & Yohító
(részlet)

Előhang

Kar(jön) két nagy család élt a szép Izumóban,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet,
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
Rossz csillagok világán fakadott,
És a szülők, hogy gyermekük is elvesz
Elföldelik az ősi haragot.
Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
Szülők tusáját, mely sosem apad,
Csak amikor már sarjuk a föld alatt van...

Első felvonás

Izumo főterét hangos zaj veri fel...
Yohitó ordítva szalad amerre csak lát, mert meglátta Anettát
Bár a két fiatal még nem is ismeri egymást
Köztük a lényeg a családi rivalizálás.
Annetta fut Yohitó után és ezzel felverik az egész falut...

Az egyik eldugott zugban egy öreg indián várja, vajon mit hoz a holnapután.
Családjára várva hátha találnak valami ételt egy kukában...
Messzi tájról alak tűnik fel, csendőrök elől gyorsan szelel,
Apjához fejvesztve rohan, kezében papírdobozt szorongat.
Viszi a háznak új falát, másik kezében pedig a MCDONALD's-os instant tésztát.
Hiába, az öreg már egy csotrogány, remegő keze nem ér túl Ikea-doboz házán.
Apjához érkezve...

Karim: Hé, fater! - szólítá meg az indián túlkoros apját -
Nézd mi találtam az egyik redvás kuka alján!!
Frissnek tűnő instant étel, meghalni tőlle nem fogunk remélem!

Az öreg odahajol...

Goldva: Ennek még a szaga is stimmel!

S falni kezdi, hogy a gyerek csak úgy nézi mit tesz éppen,
S ekkor öccse tűnik fel a színen, tudakolva mi történik éppen.
Mit tesz az ember ha ételt lát - néz apjára, ki a szerzeményt mohón falja,
Aztán a tésztára nézve csorogni kezd neki is a nyála, hiába, a csöves vér ezt diktálja...
Vágyakozva néz az instant kajára, ámbár az csak a faternak jár,
Így hát magát nem áltatva tovább áll.
Karim apját lesve lemond a nyálcsorgatásról...

Második felvonás

Este lett, ámbár a herceg ekkor sem pihent...
Felvette rózsaszín, csipkés pántú ruháját, majd hatalmas tükre elé állt,
S ott helyben púderezni kezdte magát.
Hangfoszlányokat hallva, kinézett az ablakán...

Rio: Te jó ég! Eldobom az agyam! Brunyál a csap! - ütötte meg fülét egy ismerős hang –
S mivel párisi Rio az ég felé nézett, kiszúrta magának az ablakban álló rémet.
Fejveszte rohant a szörnyű alakhoz, depresszióban küszködve ettől a naptól...

Rio: Mit műveltél magaddal, atyámuram!? - lépett be riadtan Rio, a tudatlan -
Miért kened magadra e szörnyű női piperét?

Herceg: Olyan okok ezek, amelyeket hozzád hasonló sosem érthet, egy herceg csinos kell legyen!

Rio: Na, de Marco!!
Párisi Rio fejét fogva elindult támolyogva...

Vélemény?